

| ALAPÍTÁS ÉVE: | 900 k. |
| ORSZÁG: | Csehország |
| RÉGIÓ: | Prága |
| STÁTUSZ: | főváros |
| TERÜLET: | 496 km² |
| NÉPESSÉG: | 1.233.211 fő |
| ÉGHAJLAT: | kontinentális |
| IDŐZÓNA: | CET (UTC+1) |
![]() |
A Cseh Köztársaság Közép-Európához tartozik. Németország, Ausztria, Szlovákia és Lengyelország között terül el. Az országot hegységek veszik körül. Területe körülbelül Irország szigetével megegyező, közel 79 000 km². Prága Európa és Egyúttal Csehország közepén, a Moldva (Vltava) két partján fekszik, körülbelül 600 km-re a Balti-tengertől, 700 km-re az Északi-tengertől és 700 km-re az Adriától. Prága közel van a többi közép-európai nagyvároshoz. Bécs 300 km-re, Pozsony 320 km-re, Berlin 350 km-re, Budapest 550 km-re, Varsó 630 km-re, Koppenhága pedig 750 km-re található Prágától. A városközpont az északi szélesség 50º05´19Ë-ére és a keleti hosszúság 14º25´17Ë-ére esik. A kilenc dombra épült városban 31 km hosszan kanyarog a Moldva, ami a legszélesebb pontján 330 m széles. A folyó ágai számos szigetet ölelnek közre. Nevét állítólag azokról a zúgókról (csehül: práh) kapta, amelyeken nagy robajjal folyt át a víz. Prága a közép-európai időzónába (GMT + 1) tartozik: a nyári időszámítás közép-európai + 1 óra (GMT + 2)
A mai Prága területén már a kőkor idejéből is találtak emberi letelepedésre utaló nyomokat, s a város környékét ettől kezdve szinte folyamatosan lakják.
A kelta bójok i. e. 500 körül telepedtek meg a Moldva völgyében; róluk kapta az ország a máig használatos Bohémia nevet.
A mai Prága déli részén i. e. 200 táján állt településük maradványai kerültek elő.
A területet i.e 9 és 6 között a germán markomannok hódították meg, és a kelták apránként kitelepültek. A népvándorlás idején a hunok és a langobardok átvonulása után szláv népcsoportok (csehek, dudlebek, lučanok stb.) i. sz. 500 táján jelentek meg a térségben, de hamarosan avar, majd frank befolyás alá kerültek.
A Přemysl uralkodó dinasztia i. sz. 800 körül került a cseh törzs élére. A 9. század második felében a Nagymorva Fejedelemség hódította meg a területet, majd Szvatopluk halála után (895-ben) I. Spitinyev fejedelem a német király vazallusa lett. A 10. században a Prága környékén letelepült csehek sorra legyőzték a többi szláv törzset. A róluk elnevezett országot a Přemysl-ház fejedelmei, majd királyai a mai Prága területén épített két várból, a Vyšehradból, illetve a Hradzsinból kormányozták.
Prága alapításáról több legenda is kering, egyik szerint Libuše fejedelemasszony a Vyšehrad tetejéről lenézve egy várost látott, melynek ragyogása elhomályosította a legragyogóbb csillagokat is. A legenda akár igaz, akár nem, Prágáról az első írásos emlékeket uralkodásuk idejéből, a 9. századból találunk. A város hamarosan a Cseh Királyság központja lett, s az egyik legfontosabb kereskedelmi központ Európában, ahova a kontinens minden tájáról érkeztek a kereskedők. Ekkor jelentek meg Prágában a város későbbi életében igen fontos szerepet játszó zsidó csoportok is.
Az első említés róluk Ibrahim ibn Ya'qub zsidó kereskedőtől és utazótól származik 965-ből. A város mindemellett - vagy mindennek köszönhetően - a vallási élet központja is lett, 973-ban püspökséget alapítottak Prágában.
Vys¡ehrad szerepe később fokozatosan elhalványodott, helyét a szintén a 9. században, Bořivoj fejedelem által alapított vár vette át. Unokája, Vencel helyezte el itt a Szent Vitus tiszteletére emelt elsőtemplom alapjait. Vencelt később szentté avatták, és Csehország patrónusa lett. A prágai vár eredetileg fából épült, nagyszabású átalakítását I. Szobeszláv kezdte meg, és századokon át folytatták. Ekkor kezdték meg a királyi palota és a Szent György bazilika építését is.
Az első kőhidat a Moldván II. Ulászló király építtette, és azt feleségéről, Juditról nevezték el. A hidat az 1342-es árvíz elvitte, helyén, alapjainak felhasználásával épült az egyik legismertebb prágai nevezetesség, egyben Európa egyik legrégibb hídja, a Károly híd.
1257-ben II. Ottokár király megalapította a Malá Stranát (Kisoldal), a városrész a német anyanyelvű lakosok otthonává vált, jelentős autonómiát élvezve. Az új negyed az időközben fallal körülvett Óvárossal szemközt, a Moldva bal partján jött létre, a város harmadik részeként. 1344-ben a prágai püspökséget érsekséggé alakították. A város középkori arculatának kialakítása egyetlen uralkodónak, I. Károlynak köszönhető: ő 1346-tól IV. Károly néven német-római császár is volt, így ezzel a számozással ismerjük. Korának egyik legműveltebb uralkodója volt, aki trónra lépése előtt a párizsi egyetemen tanult. Prágát szellemi központtá kívánta építeni: 1348-ban itt alapította meg Közép-Európa első egyetemét. Uralkodása alatt Prága volt a Német-római Birodalom fővárosa. Vallási központ lett, népessége és területe fokozatosan nőtt. Új negyed jött létre az Óvároson túl (a mai Nové Město), és folyamatosan beépült a Petřín oldala is. A település Európa három legnagyobb városának egyikévé vált.
A Károly híd a Petřín-ről, háttérben az Óvárossal
A Károly híd a Petřín-ről, háttérben az Óvárossal
IV. Károly császár halálának éve, 1378 egyúttal a nagy egyházszakadás éve is volt. Az ebből fakadó viták fokozták az egyház és a hívők közti feszültséget. Károly császár leánya, Anna, aki 1382-ben II. Richárd angol király felesége lett, magával hozta az országba John Wycliffe angol teológus tanait. Az új nézeteket osztotta Husz János is, a prágai egyetem tanára és az újonnan alapított Betlehem-kápolna prédikátora, aki 1402-től folyamatosan terjesztette igéit. Követelte, hogy az egyház térjen vissza a keresztény alaptanításokhoz és értékekhez, ossza szét vagyonát és adja vissza a Szentírás eredeti szövegének az azt megillető tiszteletet. Az egyre erősödő ellentét hatására a prédikátort az egyház kiközösítette.
1415-ben Husz Zsigmond császár védlevelével Konstanzba indult, azt remélve, hogy az egyházi zsinat meghallgatja. A meghívás csapdának bizonyult: Huszt elfogták és július 6-án máglyán elégették. Az árulás egész Csehországban villongásokat váltott ki. 1419-ben Jan Želivský prédikátor vezetésével nemzeti felkelés tört ki, amelynek csúcsán kihajigálták a tanácsnokokat a városháza ablakán: ez volt az első prágai defenesztráció. V. Márton pápa 1420-ban keresztes háborút hirdetett az ekkor már magukat egykori vezetőjük után huszitáknak nevező eretnekek ellen. A husziták Jan Žižka vezetésével megütköztek a Luxemburgi Zsigmond vezette keresztes seregekkel, és Prágától keletre (a mai Žižkov városrészben) legyőzték őket. A győzelem után alapították meg erődvárosukat, Tábort. A háború közel húsz évig húzódott. A császár többször egyezkedni látszott, majd mindannyiszor visszakozott. 1458-bana huszitákhoz húzó Podjebrád György került trónra, ezért őt is kiátkozták. 1471-ben bekövetkezett halála után dinasztikus harcok következtek, végül 1526-ban, II. Lajos halála után I. Ferdinándot, a német császár fivérét választották trónra: ezzel kezdődött a 400 éves Habsburg-uralom.
A Habsburg uralom első évszázadában Prága ismét visszanyerte régi fényét: II. Rudolf és II. Mátyás is itt rendezte be székhelyét. A művészeteket pártoló uralkodóknak köszönhetően virágzott a tudomány és a művészet: itt dolgozott Tycho Brahe, Kepler és a festő Arcimboldo is. A város a kor legdivatosabb építészeinek tervei alapján fejlődött, és a jezsuitáknak köszönhetően (őket még I. Ferdinánd hívta be) pezsgett a vallási élet is.
A jezsuiták központja az általuk alapított Klementinum volt; innen terjesztették az ellenreformáció tanait, egyre inkább fokozva a vallási ellentéteket a Habsburg Birodalomban. 1618 májusában az uralkodó két katolikus helytartójának viselkedése annyira felháborította a cseh protestáns főurakat, hogy a Hradzsinban felkelés tört ki; a helytartókat és titkáraikat kihajították a vár ablakán. E tett (amásodik defenesztráció) váltotta ki a harmincéves háborút, amelyben Csehország és Prága is súlyos veszteségeket szenvedett. 1620-ban az uralkodó katolikus seregei döntő győzelmet arattak a fehérhegyi csatában (Břenov városrész). A győztesek a felkelés vezetői közül 27 nemesembert az Óvárosi téren lefejeztek. A várost ezután többször is idegen csapatok szállták meg: 1631-ben a szászok, 1648-ban a svédek.
1648-ra, a háború végére a Habsburgok elsöprő győzelmet arattak, Csehországot a birodalom provinciájává alázták. Az udvar visszaköltözött Bécsbe, a protestáns cseh urak vagyonát elkobozták, megkezdődött az erőszakos németesítés, a cseh kultúra elfojtása. Prága lakossága a háború előtti 60 000-ről 20 000-re esett vissza. Győzött az ellenreformáció. A folyamatosan terjeszkedtek a jezsuiták1625-ben megszerezték a Kisoldali-téren álló Szent Miklós templomot is, és a helyén a 18. században felépítették a környéket ma is uraló barokk bazilikát. 1773-ig, rendük feloszlatásáig a jezsuiták voltak a prágai vallási élet meghatározó szereplői.
A Habsburg elnyomás bénította a cseh nép nemzeti törekvéseit. Prágát a Habsburgok teljesen átalakították, afféle barokk ékkővé tették - ezt elősegítette az 1689-ben pusztító óriási tűzvész is. A helyreállításhoz és az új épületek építéséhez az itáliai és német mesterek nyomdokain haladó hazai művészek is hozzájárultak. Ekkor jött létre a kisoldali paloták többsége, ekkor állították helyre a Hradzsint és a Loretát. Új templomokat építettek, parkokat alakítottak ki, barokk szobrokat állítottak a Károly-hídra. A fejlődés a gazdasági életre is kihatott, spanyol, olasz kereskedők költöztek a városba, finanszírozva az építkezéseket, magukkal vonva a város népességének növekedését - a népesség 1771-re elérte a 80 000-t. A városban a gazdasági életen túl a művészeti is virágzott, játszott itt Haydn és Beethoven, Mozart pedig többször is visszatért Prágába, itt alkotva meg operáinak egy részét.
1784-ben II. József a négy, addig önálló városrészt (Óváros, Újváros, Kisoldal, Hradzsin) egy egységgé tette, és 1850-ben hozzácsatolta a zsidó negyedet is, megalkotva ezzel a mai Prága magját. Az ipari forradalom Prágára is erősen hatott, a környék szénbányáira alapozva sorra építették a vasgyárakat. Karlín, Prága 1817-ben alapított ipari elővárosában húsz évvel később már 100 ezren laktak. Az első vasútvonal 1842-ben épült.
A 18-19. század fordulóján az általános elnémetesedésre nyílt elégedetlenséggel válaszoltak a csehek. A városban ekkor csak minden harmadik ember volt cseh, a meghatározó pozíciókban csupa német ültek, az utcák német neveket viseltek. 1848-ban, a tavaszi forradalmak idején Prágában is lázadás tört ki. Júniusban összeült a városban a szláv kongresszus, és az utcára szólította a cseheket. Az Ausztria-ellenes tüntetést Windischgrätz tábornok leverette, de a nemzeti öntudat a század második felében erősödött. 1881-ben megnyílt a Prágai Nemzeti Színház, 1893-ban pedig a Nemzeti Múzeum.
1914-ben Csehország Ausztria oldalán kapcsolódott a világháborúba. 1915-ben egy emigráns filozófus,Tomáš Masaryk felszólította a cseheket és szlovákokat, hogy ne harcoljanak tovább a monarchia oldalán: nem sokkal később már cseh légió küzdött a szövetségesek mellett. 1918. október 28-ánmegalakult a Csehszlovák Köztársaság, melynek fővárosa az 1922-ben a környező települések hozzácsatolásával már 850 000 lakosú Prága lett.
Prágát, az ekkor még soknemzetiségű várost 1938-ban a németek szálták meg, és ettől kezdve a város történetében fontos szerepet játszó zsidóságot folyamatosan kitelepítették. A háború végére a prágai gettó lakossainak 90%-a halt meg a megsemmisítő táborokban. A prágaiak 1945. május 5-én ismét fellázadtak a náci megszállás ellen, majd négy nappal később a Vörös Hadsereg bevonult a városba, az európai fővárosok közül utolsóként felszabadítva Prágát, amely csodával határos módon szinte sértetlenül vészelte át a háborút.
A háború után a pár évtizeddel korábban még többségben levő németeket Németországba telepítették, a város fokozatosan egynemzetiségűvé vált. A többi kelet-közép-európai országhoz hasonlóan Csehszlovákiában is egypártrendszert alakítottak ki, amit az 1948-as választással alapoztak meg. Az új rendszer ellen tiltakozott az egykori elnök Beneš, és Jan Masaryk (Tomaš Masaryk fia) külügyminiszter is, akit nem sokkal később holtan találtak a Černín-palota udvarán (feltehetően kilökték az ablakon). Fokozatosan kialakult a Sztálinhoz hű totaliárus rendszer, amelyben a szovjet vezetőt a Letnán épített, 45 méter magas szoborral tisztelték meg. Az emlékművet csak 1962-ben bontották el.
1968 januárjában leváltották Antonin Novotny pártelnököt, helyére Alexander Dubček került, aki elsőként vezette be az emberarcú szocializmus fogalmát. A Prágai tavasznak nevezett viszonylagos szabadságot, a cenzúra eltörlésének felvetését, a párt vezető szerepének megítélését Moszkvából nem nézték jó szemmel, s 1968 augusztusában a Varsói Szerződés országainak csapatai (köztük Magyarország is) bevonultak Prágába.
Az ezután bekövetkező konszolidációs politikát többen ellenezték. 1969. január 16-án Jan Palachhúszéves, filozófia szakos hallgató tiltakozása jeléül felgyújtotta magát a Vencel téren, példáját hat héttel később Jan Zajic követte. Véleményének megfogalmazására más módszert választott egy értelmiségi csoport: Václav Havel vezetésével 1977-ben megalapították a Charta 77 mozgalmat, mely bírálta a kormány tevékenységét, és a Helsinki Egyezményben megfogalmazott emberi jogokhoz való viszonyát.
1989-ben a keleti blokk rendszerváltásai Prágát is elérték. A bársonyos forradalomnak nevezett átalakulás előestéjén, november 17-én 15 000 ember gyülekezett a Vyšehradon, megemlékezve a náci megszállás évfordulójáról. A terv szerint a tömeg a Vencel térre tartott, de a Narodnínál a rohamrendőrség elállta az utat, majd a két tábor között verekedés tört ki, egy Martin Š mid nevű diák meghalt, sokan megsérültek. Csakhamar megalakult a Václav Havel vezette Polgári Fórum, az egyre erősödő nyomás következtében az állampárt vezetői lemondtak.
A rendszerváltás után a város történelmi emlékei, régi negyedei az intenzív rekonstrukciós programnak köszönhetően megújultak, elősegítve, hogy mára az új Cseh Köztársaság fővárosa, Prága a turisták egyik legnépszerűbb célpontja legyen.
Prága gazdaságilag az egyik legintenzívebben fejlődő város Kelet-Közép-Európában, érezhető a regionális központ kialakítására való törekvés, mely már részben sikerült is, hisz több nemzetközi cég Prágában alakította ki közép-európai központját. Többek között ezeknek is köszönhetően ma a 8 újonnan az Európai Unióhoz csatlakozott posztszocialista ország régiói közül a prágai az egyetlen, amely az egy főre vetített GDP-t tekintve meghaladja az uniós átlagot.
Az 1990-es évek végére a hollywoodi filmgyártás egyik kedvelt központja lett. Mivel Prága nem szenvedett nagy károkat a II. világháborúban, így a világháború előtt játszódó filmekben az amszterdami, londoni jeleneteket is gyakran ott forgatják. Az építészet, az alacsony árak és adók és a már létrejött filmgyártási infrastruktúra egyre több filmest vonz a városba.
A történelmi városrészekben sok a korlátozott forgalmú vagy sétáló utca.
Budapestről a Győr-Pozsony-Brno-Prága útvonalat választva végig autópályán haladhatunk (mintegy 500 km-t). Útlevél nem kell, de az autópálya matricákat vásárolva figyeljünk a cseh-szlovák határra, amit a pályán csak egy tábla jelez.
A városban nyolc egyetem, illetve főiskola működik, közülük a leghíresebb Kelet-Közép-Európa legrégibb egyetema:
- Károly Egyetem (UK), 1348-ban alapítva
- Cseh Műszaki Egyetem (ČVUT), 1707-ben alapítva
- Szépművészeti Akadémia (AVU), 1800-ban alapítva
- Művészeti, Építészeti és Design Akadémia (VŠ UP), 1885-ben alapítva
- Kémiai Technológia Intézet (VŠ CHT), 1920-ban alapítva
- Előadóművészati Akadémia (AMU), 1945-ben alapítva
- Cseh Mezőgazdasági Egyetem (ČZU), 1952-ben alapítva
- Közgazdasági Egyetem (VŠ E), 1953-ban alapítva
Az elmúlt évek legfontosabb eseményei:
- NATO Csúcstalálkozó 2002
- a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank csúcstalálkozója, 2000
- Nemzetközi Olimpiai Bizottság ülése 2004
- Nemzetközi Csillagászati Unió gyűlése 2006
Prága számos sporteseménynek, nemzeti stadionnak és csapatnak ad otthont.
- Prágai Nemzetközi Marathon
- Sparta Prága -> UEFA Bajnokok Ligája
- Slavia Prága -> UEFA Kupa
- Sazka Arena -> 2004-es Férfi Jégkorong Világbajnokság; kosárlabda Euroliga Final Four döntő 2006-ban
- Strahov Stadion - a világ legnagyobb stadionja közel 250 000 férőhellyel
- Mystic SK8 Cup - Gördeszka Világkupa
- Prága Open teniszverseny;
- Czech Open Floorball Kupa (A sportág legnagyobb nemzetközi klubszintű tornája)
- Jan Neruda (1834-1891) költő, író
- Bertha von Suttner (1843-1914) radikális pacifista író, Nobel-békedíjas
- Josef Václav Myslbek (1848-1922) szobrász
- Karl Kautsky (1854-1938) filozófus, a szociáldemokrácia egyik elméleti megalapozója
- Rainer Maria Rilke (1875-1926) költő
- Emmy Destinn (1878-1930) operaénekes
- Jaroslav Hašek (1883-1923) író, humorista,
- Franz Kafka (1883-1924) író, háza a Josefovban áll, de lakott az Arany Utcácska 22-es számú kis épületében is
- Egon Erwin Kisch (1885-1948) író, újságíró, a "száguldó riporter"
- Franz Werfel (1890-1945) író
- Jaroslav Seifert (1901-1986) költő, irodalmi Nobel-díjas
- Jan Saudek (1935) fotóművész
- Václav Havel (1936) író, a Cseh Köztársaság volt elnöke
- Madeleine Albright (1937) Prágában született amerikai politikus
- Jiří Menzel (1938) filmrendező
- Věra Čáslavská (1942) hétszeres olimpiai bajnok tornász
- Hana Mandlíková (1962) teniszező
- IV. Károly (1316-1378) német-római császár, cseh király, a város az ő uralkodása alatt került Európa vezető városai közé, nevéhez köthető a prágai egyetem megalapítása, valamint a Károly híd építése is
- Jan Hus (1369-1415) vallásreformer
- Jan Žižka (1370 körül - 1424) huszita vezető, tábornok, Prága védője
- Judah Loew ben Bezalel (1525-1609) filozófus, a prágai zsidók szellemi vezetője
- Tycho Brahe (1546-1601) csillagász
- II. Rudolf (1552-1612) német-római császár, Prágát a Habsburg Birodalom fővárosává tette
- Johannes Kepler (1571-1630) csillagász, Brahe-val közösen dolgozott
- Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) zeneszerző, operái egy részét Prágában írta
- Bedřich Smetana (1824-1884) zeneszerző, legismertebb darabja a Moldváról, Prága folyójáról szól. A vyšehradi nemzeti temetőben nyugszik
- Leoš Janáček (1824-1928) Prágában tanult zeneszerző
- Antonín Dvořák (1841-1904) zeneszerző, múzeuma van a városban, a vyšehradi nemzeti temetőben nyugszik
- František Křižík (1847-1941) villamosmérnök
- Tomáš Garrigue Masaryk (1850-1937) filozófus, politikus, a cseh függetlenedés élharcosa
- Alfons Mucha (1860-1939) festő, képzőművész, a vyšehradi nemzeti temetőben nyugszik
- Jože Plečnik (1872-1957) szlovén építész
- Albert Einstein (1879-1955) fizikus, a német műegyetemen tanított 1911-1912 között
- Karel Čapek (1890-1938) író, a vyšehradi nemzeti temetőben nyugszik
- Jan Patočka (1907-1977) filozófus
- Bohumil Hrabal (1914-1997) író
- Emil Zátopek (1922-2000) atléta
- Milan Kundera (1929) Prágában tanult író
- Miloš Forman (1932) Oscar-díjas filmrendező, színész, forgatókönyvíró
- Martina Navrátilová (1956) teniszező
- Pavel Nedvěd (1972) labdarúgó
- Věra Chytilová (1929) filmrendező
- Franciaország NÁ®mes, Franciaország (1967)
- Német Hamburg, Németország (1990)
- Német Frankfurt am Main, Németország (1990)
- USA Chicago, USA (1990)
- Német Nürnberg, Németország (1990)
- Spanyol Barcelona, Spanyolország (1991)
- Német Bamberg, Németország (1991)
- Orosz Szentpétervár, Oroszország (1991)
- USA Phoenix, Arizona, USA (1992)
- Orosz Moszkva, Oroszország (1995)
- Német Berlin, Németország (1995)
- Japán Kiotó, Japán (1996)
- Franciaország Párizs, Franciaország (1997)
- Tajvan Tajpej, Tajvan (2001)
